A helyszín története

A vár története

Vác több kora Árpád-kori falusias településből alakult ki az évszázadok során. Püspöki székhelyként az ország legfontosabb településeinek egyike volt. A későbbi vár területén állt a székesegyház és a püspök lakóhelye. A Képes Krónikában olvasható, hogy 1077-ben az itt álló Szűz Mária egyházban temették el I. Géza királyt.

Az első váci székesegyház maradványai a ferences kolostor és a mellette fekvő udvar területén helyezkednek el. Legkésőbb a 11. század második felében épülhetett fel háromhajós, félköríves záródású fő- és mellékszentélyekkel, keresztház nélküli épületként. Ugyanezen periódushoz köti a legutóbbi feltáró, Batizi Zoltán, egy nyugati, félköríves záródású szentély felépítését. Az Árpád-kori székesegyház épületét díszíthették az itt látható kőfaragványok, berendezési tárgyai közül egy gazdagon díszített, egykori kő keresztelőmedence több töredéke emelendő ki.

A település lakói a Kárpát-medencében elterjedt, földbe mélyített gödörházakban laktak. A lakóházakhoz általában tüzelőhely, kemence is csatlakozott, amely a lakótér fűtésén kívül egyszerű ételek elkészítésére is alkalmas volt. Utóbbi célra kerámia fazekakat használtak.

Vác életében a tatárjárás komoly fordulópontot jelentett: 1241 márciusában feldúlták a települést, a püspökség épületeinek oltalmába menekült embereket megölték, a kincstárat kifosztották. 2019-ben a Naszály egy nehezen megközelíthető, meredek oldalában, egy kisebb sziklaüreg előterében a tatárjáráskor elrejtett, 102 ezüstpénzből álló éremlelet került elő, tanúskodva arról, hogy a környék lakói az erdőségekbe húzódhattak vissza az invázió idején.

A késő középkorban a püspöki székhely a humanista műveltségű Báthori Miklósnak köszönheti felvirágzását, aki 1474 és 1507 között töltötte be a püspöki széket. Az ekkorra már biztosan kőfallal körülvett vár, a benne álló püspöki palota és székesegyház épületeiből kevés maradt ránk. Az eddig előkerült részletek alapján Báthori váci építőtevékenysége Hunyadi Mátyás budai és visegrádi építkezéseivel párhuzamosan, velük azonos színvonalon folyhatott. Nagy számban kerültek elő majolika padlócsempék is, amelyek pontos másait a budai királyi palotából ismerjük. A püspök palotáján kívül bizonyára történt átépítés a székesegyházon is: a korábbi templomot kelet felé egy új, nagyobb, késő gótikus szentéllyel bővíthették.

Vác 1543–1544 folyamán jutott először tartósan török uralomra. Egyházi központ jellege megszűnt, helyette katonai-védelmi, majd igazgatási-gazdasági jelentősége került előtérbe. Stratégiai szerepe 1552-ig, a környező nógrádi várak megszállásáig volt jelentős: zsoldjegyzékekben az 1540–70 közötti évekből 100–400 főről van tudomásunk, akik az állandó katonai őrséget jelentették Vácon. Ekorra általánosan elterjedtté váltak a tűzfegyverek. Egy, a vár területén 2013-ban feltárt pincében nagy mennyiségű kőből készült ágyúgolyó és egyéb fegyvertartozékok kerültek elő, de gyűjteményünk őriz a Duna medréből előkerült szablyát, gyújtóbomba vázat is.

A hódítás következtében a püspök, az egyháziak és a város tehetősebb polgárai elmenekültek. Helyüket török, illetve egyéb balkáni területekről érkezők – bosnyákok, szerbek – vették át. A középkori település képe jelentősen átalakult: a várban álló székesegyházat Szulejmán szultánról nevezett dzsámivá alakították, illetve két kisebb imaházat is létrehoztak a városban. Kászim bég mecsetje mellett közfürdő és iskola is működött. A hódítás új anyagi kultúra megjelenését is magával vonta: a kerámiaedények jellegzetes, a Kárpát-medencében ekkor felbukkanó elemei a mázzal bevont talpastálak, folyadéktároló edények, kiöntőcsöves korsók. A dohányzás megjelenésének tanúi a cseréppipák.

Vác a tizenötéves háború (1591–1606) után újra török kézre került. E "második" török uralom idején is 400–500 fő állomásozott a várban. A hódoltság 1686-ban ért végleg véget, a 18. század elején pedig elkezdődött a város mai képét nagyban meghatározó újjáépítés időszaka.

A török kiűzése után a vár romjait a város újjáépítéséhez használták. A ferences templom és kolostor a vár helyén, nagyrészt annak köveiből épült. A Duna-part felől látható várfal rekonstrukció. Régészeti ásatások eredményei alapján az eredeti falakra készült az ágyúterasz visszaépítés, mellette látható a folyóhoz lefutó várlépcső. A terasz falán 2000 óta áll I. Géza király szobra.