Zenepavilon
Mit is jelent ez?
A beszéd az egyik legfontosabb eszköz érzelmeink, gondolataink, vágyaink kifejezésére. Emellett ez a tanulás, a kapcsolatteremtés és az önkifejezés alapja is. Az írás, olvasás és szövegértés is a jól fejlett nyelvi képességekre épül – ezértkulcsfontosságú, hogy a gyermekek koruknak megfelelő nyelvi szinten legyenek aziskolakezdéskor. A beszéd és nyelv az egész személyiségfejlődést áthatja, a közösségteremtés, a kultúra- éshagyomány átörökítésének legfőbb szervezője és segítője.
A közös nyelvi élmények támogatják a biztonságos kötődést és a fejlődést is, ezért mondókázzunk, meséljünk, énekeljünk, beszélgessünk sokat a gyermekekkel!
Mohácsi Nelli beszédindító mondókák kártyakészlete megrendelhető a taltosmeseut@gmail.com e-mail címen.
További információk
https://www.elsolepesekalapitvany.hu/meixner-fele-diszlexia-diszgrafia-prevencio/
https://www.elsolepesekalapitvany.hu/meses-iskolaelokeszito/
https://www.elsolepesekalapitvany.hu/beszedeszlelest-beszedmegertest-fejleszto-terapia/
A helyszín története
Zenepavilon előtti terület
Árvíz
A 19. században két nagy árvíz pusztított Vácott: 1838-ban és 1876-ban. Míg a korábbi téli, jeges ár volt, addig az utóbbi a tavaszi hóolvadás következménye volt. Az árvíz nagy pusztítást vitt végbe a vízhez közeli házakban. Megrongálta a Fehér hajó fogadó előtti gőzhajó kikötőt, elsodorta a kikötő melletti sétányt övező egyszerű vaskorlátot is. Vízben állt a nyári mulatságok kedvelt helyszíne, a Lőház is. 1965-ös árvíz hatalmas pusztítást okozott. Az ár több hullámban érkezett. Május végére várták a 740-750 cm-es tetőzést, amely 30-40 centiméterrel magasabb lett volna, mint a legutóbbi maximum volt. A töltések magasításában a város lakossága is részt vett. Aszódról kaptak homokzsákokat, a MÁV adott a gátak megerősítésére rőzsekötegeket. A tetőzést követően is újabb és újabb árhullámok érkeztek. Június 17-én már 890 cm magas volt a Duna, de a valódi tetőzésre még egy hetet várni kellett. A hosszan tartó magas vízállás buzgárokat okozott a gátakon. A töltések átáztak, a várost komoly veszély fenyegette.
A várost a 2-es főúton nem lehetett megközelíteni, mert az utat több szakaszon víz borította. A barokk kőszentes híd is veszélybe került, attól lehetett tartani, hogy a víz átbukik a hídon, és elönti a tér alacsonyabban fekvő részeit. Védekezésül befalazták a híd mellvédjeinek nyílását, és a híd fölé fából egy szükséghidat emeltek a gyalogosforgalom számára. Egyszerre ötszázan dolgoztak a gátakon. A gyárak, üzemek munkacsoportokat állítottak fel, a középiskolák diákjai tanáraik vezetésével ragadtak lapátot.