A helyszín története 

Pannónia Ház 

Az egykori Arany Szarvas fogadó

A mai ház épület helyén a középkorban két telek állt, amelynek nyomát két pince őrzi, egyikben a 15. században épített boltíves pincelejáróval. A két telek a 18. században a püspökség tulajdonába került, s az egyesített telkeken a püspökség építette fel a mai épület elődjét. A 18. század végén itt működött az uradalmi kocsma és az Arany Szarvas névre keresztelt vendégfogadó. Az uraság első vendéglője az Aranyszarvas, mely az 1718-as Althann-féle telekkönyvben "Wirthaus", azaz fogadóként szerepeli. Később is ez volt a város beszálló-fogadója.

Leírása 1826-ból:

Az emeleten 7 kisebb "szálló szobák" a gangról 6 ajtóval nyílnak. 9 ablak, zöldre festett zsalugáterek. A hét szobát 6 zöld kályhával fűtik. A szobák ajtaja sárgára van festve. A szobák padlója deszkapadló a gangé tégla. Az udvari részen hátul van egy táncszoba, amit egy barna kályhával fűtöttek. A berendezése: 8 hosszabb, sárgára festett karos pad és fehérre festett muzsikusi ülések. A tánc szobából nyílt egy kis szoba, ami ruhatár volt, és abból egy másik ún. kredenc szoba, ami büféként szolgált. A fölszinten volt a kocsmáros lakása ( 3 helyiség, melynek egyike a konyha), majd a "bor ivó szobák" következnek, melyek ablakai az utcára nyílnak. Van benne egy "sentés", ami a bor kiszolgálására szolgál. Innen nyílik a pince. A második borivó szobából nyílik ajtó a gangra.

A másik oldalon is van egy lakás, amelyben van egy kereskedés. Ez az utcáról is nyílik. Innen a külső gangon keresztül lehet lemenni a pincébe, ahol "mintegy 60 akó bor" számára van hely. Az udvari épület végében van egy nagy kamra, és a pince lejáró. Hátul van az istálló 24 lóra való. Az udvar végében van egy szekér szín, mely fölött a padláson tárolják a zabot és a szénát. Az udvarban volt még egy jégverem. A szomszéd felőli oldalon vagy egy másik kocsiszín. Az udvar kövezett. A ház alatti pince négy részre osztott és 600 akó bor tárolására alkalmas.

Petőfi és az Arany Szarvas fogadó

Tragor Ignác úgy vélte, hogy vándorszínész korában is megfordulhatott Vácott Petőfi, bár ezt sem tudta konkrét adatokkal alátámasztani. Vác akkoriban úgy vonult be a vándorszínészet történetébe, mint a múzsákat nem kedvelő város. Itt aztán felkophatott a színészek álla, a helyieket nem érdekelte a színház. A "Tintásüveg" híres története Vácott esett meg Megyerivel 1833-ban.

Sajdik Ferenc

1930-ban született Berlin egyik elővárosában. Édesapja Sajdik Sándor nemzetközileg ismert zsoké volt, édesanyja Weinberger Sarolta balerina. 1937 és 1941 között a család Görögországban élt. Tanulmányait 1948-ban a budapesti Török Pál utcai Iparrajziskolában kezdte, majd 1950-ben a Szinyei Merse utcai Grafikai Ipariskolában végzett, ahol Káldor László tanította. Ekkor fordult érdeklődése a karikatúra felé. Pályája elején nyomdászként dolgozott. Első karikatúrája 1951-ben jelent meg a Rádióújságban, jellegzetes humorral: a riporter egy tehén elé tartotta a mikrofont. 1953-ban feleségül vette Könyvesi Máriát, még ugyanebben az évben megszületett Ildikó lánya, majd 1963-ban Zsuzsa. A család 1975-ig Dunakeszin élt, majd Budán, a 12. kerületben laktak. 1955 és 1965 között a Rádió és Televízió Újság, majd 1965 – 1990-ig a Ludas Matyi munkatársa volt. De megjelentek rajzai többek közt a Világ Ifjúsága, Füles, Film Színház Muzsika, valamint ifjúsági lapok – Kölyök, Pajtás, Dörmögő Dömötör, Hahota – hasábjain.

1957-től kezdve könyveket is illusztrált. Munkásságát nemzetközi szinten is elismerték: 1970-ben és 1971-ben díjat nyert a montreáli nemzetközi karikatúra-kiállításon, 1975-ben pedig a nyugat-berlini Cartoon '75-ön első díjat kapott Bolondok című művéért. 1990-ben alapító tagja lett az Új Ludas című vicclapnak, majd az Úritök és Pesti Vicc szerzőgárdájához csatlakozott, miközben a Hócipő, Magyar Nemzet, Népszabadság, Mai Nap, Kurír és számos más újság közölte rajzait. A kilencvenes évek közepétől, a hagyományos vicclapok megszűnése után szabadúszóként főként könyvillusztrációkat készít, és rendszeresen részt vesz kiállításokon.

Vác város Sajdik gyűjteménye 2024-ben a Tragor Ignác Múzeum kezelésébe került. Életmű–kiállítása 95. születésnapja tiszteletére nyílt Vácon, a Pannónia házban. 2025 szeptember 20-án hunyt el.