A FÁK TITKOS SZÍVE

Hallgasd meg, vagy olvasd el a történetünket! 

"Történt egyszer valahol Afrikában, egy tikkasztóan meleg napon, hogy a nyúl élelmet keresett a forró sivatagban. Egy idő után annyira forró lett a levegő, hogy már nem is ennivalóra, hanem egy hűvös árnyékra vágyott leginkább. De semmi ilyesmit nem talált, és egyre reményvesztettebben vánszorgott a forró homokban.Amikor már éppen feladni látszott a keresést s ezzel együtt az egész életét, egyszer csak egy hatalmas mangófát pillantott meg a távolban. Összeszedte maradék erejét, és elkúszott a fáig, amelynek lombja alatt csodaszép árnyékos mezőt talált. A nyúl odalépett a mangófa árnyékának széléhez, meghajolt, és udvariasan megkérdezte: "Kedves fa, megengeded, hogy letelepedjek az árnyékodban?" A fa azt válaszolta: "Természetesen, barátom." A nyúl lehuppant az árnyékban, és már éppen kezdte volna jól érezni magát, amikor a Nap tovább ment az égen, és újra odasütött, ahol a nyúl heverészett.Akkor a nyuszi felállt, meghajolt, és megkérdezte: "Kedves fa, megengeded, hogy kicsit közelebb húzódjak hozzád?" – "Hát persze – válaszolta a fa –, gyere gyere csak bátran."A nyúl megköszönte, közelebb ment hozzá, és már éppen jól érezte volna magát, amikor éktelenül viszketni kezdett a háta. – Kedves fa! – szólalt meg ismét. – Megengednéd, hogy a törzsedhez dörzsöljem a hátamat? A fa kedvesen válaszolt: "Természetesen, barátom." A nyúl ismét hálásan megköszönte.A fa kis idő múlva megszólalt: "Nyulacska, te vagy az első teremtmény, aki ilyen tisztelettel és megbecsüléssel fordultál hozzám, és ilyen szépen beszéltél velem. Viszonzásul megmutatom neked a fák titkos szívét."Azzal a fa törzséből kiemelkedett egy ajtó, megnyílt, és a nyúl besétált rajta. Odabent csodálatos kertet pillantott meg, amelyhez hasonlót még életében nem látott. Ragyogó fény világított meg mindent. Egy patakocska folyt keresztül a kerten, medrében csillogtak az arany és ezüst gyöngyszemek, s legbelül, a titkos szív legmélyén temérdek kincs és drágakő pompázott. A fákon varázslatos gyümölcsök kínálták magukat, és a kincsektől roskadozó bokrok ezer színben ragyogtak. A nyúl szerette volna megérinteni őket, de nem tette. Leült a fűre, és gyönyörködött, szívta magába a fa titkos szívének szépségét. Mindenből békésség és nyugalom áradt.Amikor kigyönyörködte magát, felállt, meghajolt, és elköszönt. A fa így búcsúzott tőle: "Barátom, szeretnélek megajándékozni. Válassz kincseimből valamit, ami tetszik." A nyúl örömében ide-oda ugrándozott, majd egy rubintos gyűrűt választott, és ráhúzta az egyik fülére. Megköszönt mindent a fának, és megígérte, hogy soha senkinek nem beszél arról, amit látott.Hazafelé menet az úton lesben állt a hiéna, és meglátta a nyúl fülén a csillogó gyűrűt. Megfenyegette, hogy ha nem mondja el, honnan szerezte, megöli. A nyúl féltette az életét, és elárulta a hiénának, hogyan jutott a gyűrűhöz. A hiéna azonnal a fához rohant, és mézesmázosan kérte, hadd ülhessen le az árnyékába, hadd húzódhasson hozzá közelebb, és hadd dörzsölhesse hátát a fa törzséhez. A fa meglepődött, de megengedte neki, sőt még a fák titkos szívét is megnyitotta előtte.Amint az ajtó kinyílt, a hiéna vadul beugrott, és szörnyű pusztításhoz kezdett odabent. Letörte az ágakat, letaposta a virágokat, beleköpött a patak vizébe, tört és zúzott, amerre járt. Fájt ez a fának, de nem szólt egy szót sem. Akkor a hiéna a titkos szív legbelsejébe rohant, és tépni kezdte a kincseket. Aggatta magára az aranyat, ezüstöt, gyémántot, a csillogó drágakövek beborították a fülét, farkát, mancsait, sőt az egész testét. Amikor a fa úgy érezte, hogy a fájdalmat már nem tudja elviselni tovább, úgy döntött, bezárja szívének ajtaját, és a szent bizalom megtörése után nem nyitja ki többé senkinek. A hiéna messze volt az ajtótól, de észrevette, hogy az csukódni kezd. Elindult felé, de az ajtó csukódott, csukódott... A hiéna pedig jött, jött, próbált közelebb jutni, de alig tudott mozogni a ráaggatott drágakövektől. Az ajtó pedig csukódott, csukódott...

Boldizsár Ildikó: Meseterápia (Magvető Kiadó, 2017)

A szerző engedélyét köszönjük!