AZ ÁLLATOK ELHOZZÁK A TÜZET

Hallgasd meg, vagy olvasd el a történetünket! 

Réges-régen, a világ kezdetén a Földet Nzambi, az anyaistennő uralta,

akinek volt egy gyönyörűséges szép lánya. A lányt sokan kívánták feleségül

venni, de hiába udvaroltak neki, Nzambi mindannyiuk elé ugyanazt a

feladatot állította: hozzák el a mennybéli tüzet Nzambi Mpungutól, a lány

nagyapjától, aki a kék égbolt felett lakik. A hosszú és veszélyes útra senki

sem vállalkozott, így sokáig egyetlen kérő sem nyerte el a lány kezét.

Egy napon Pók elhatározta, hogy megszerzi a mennyei tüzet. Összehívta

néhány jó barátját - Teknőst, Patkányt, Harkályt és Homoki Legyet -, és

megosztotta velük a tervét. Az állatok megegyeztek, hogy közösen indulnak

útnak, és egyesült erővel állják ki a próbát, amit Nzambi eléjük állított.

Pók felült Harkány hátára, és az felrepült vele egyenesen a kék égboltig. Ott

aztán Pók megkapaszkodott, erős selyemszálakat szőtt, és leeresztette őket

a Földre, hogy a barátai is felmászhassanak. Amint mindannyian együtt

voltak, Harkály kopácsolni kezdett, és addig ütötte a csőrével az égboltot,

míg az megrepedt, majd áttört, és a lyukon keresztül mindannyian

felmásztak a Nzambi Mpungu birodalmába.

A rongyos ruhájú öreg istenség már ott várta őket.

- Hát ti meg mi járatban vagytok itt az ég túloldalán?

- Azért jöttünk, ó felséges Nzambi Mpungu, hogy kérjünk a mennyei tűzből. A

lányod, Nzambi küldött bennünket, az ő számára vinnénk a tüzet.

- Várjatok itt, megtárgyalom az embereimmel! - felelte erre az istenség, és

magára hagyta az állatokat. Homoki Légy viszont észrevétlenül utánarepült,

megfigyelte, merre megy, és kihallgatta a tanácskozást is.

Nzambi Mpungu hamarosan visszatért.

- Szívesen küldenék tüzet a lányomnak, Nzambinak. De honnan lehetek

biztos benne, hogy valóban ő küldött benneteket és nem magatoknak

akarjátok ellopni a tüzet?

- Állíts minket próba elé, ó fenséges Nzambi Mpungu!

- Ám legyen. Menjetek vissza a földre, és vágjatok nekem elegendő

bambuszt, hogy házat építhessek belőle!

Az állatok összetanácskoztak, és kitalálták, hogyan oldják meg a feladatot.

Pók erős kötelet font és leeresztette rajta Teknőst a Földre. Teknős útnak

indult, kivágott jó sok erős bambuszt, kötegbe kötötte őket, és rácsomózta a

pókfonal végére. Az állatok akkor egyesült erővel felhúzták a bambuszt az

égbe, majd újabb kötelet eresztettek le Teknősért.

- Látom, sikerült bambuszt hoznotok a Földről! - jegyezte meg Nzambi

Mpungu. - De még mindig nem hiszem, hogy megbízhatok bennetek.

Rakjatok tüzet ebből a sok bambuszból, valamelyikőtök bújjon a rakás aljára,

és gyújtsátok meg! Ha túléli a tüzet, elhiszem, hogy Nzambi lányom küldött

benneteket.

Az állatok ismét összebeszéltek, és Patkány önként jelentkezett a feladatra.

A bambuszból máglyát raktak, Patkány bemászott alá és Nzambi Mpungu

lángra lobbantotta az egészet. Igen ám, de közben Patkány szorgosan

kotort, a földbe üreget ásott magának és ott rejtőzött el. Amikor a máglya

leégett, Patkány sértetlenül mászott elő a hamu alól, megrázta bundáját és

meghajolt Nzambi Mpungu előtt, aki elégedetten bólintott.

- Most már elhiszem, hogy valóban a lányom küldött benneteket. Megyek,

tanácskozom az embereimmel.

Az állatok leültek várakozni, kivéve Homoki Legyet, aki ismét az istenség

után repült. Titokban kihallgatta, hogyan tervez újabb feladatot számukra.

Amikor Nzambi Mpungu visszatért, így szólt:

- Nektek adom a mennyei tüzet, egy feltétellel: ki kell találnotok, hogy hol

van!

Mielőtt a többi állat megszólalhatott volna, Homoki Légy felzümmögött:

- A tyúkólban tartod, az ötödik ládában!

Az istenségnek mit volt mit tenni, el kellett ismernie, hogy a légy helyesen

válaszolt. Odaadta az állatoknak a ládába zárt tüzet, azok pedig szépen,

óvatosan visszaereszkedtek vele a Földre.

Nzambi azt sem tudta, hova legyen csodálkozásában, amikor meglátta őket.

- Elhoztuk a tüzet, ahogyan kérted. Most pedig kérem feleségül a lányodat! -

mondta Pók.

- Hé, álljon meg a menet! - kottyantotta közbe Harkály. Ha én nem

kopácsoltam volna lyukat az égboltba, akkor sohasem jutottunk volna be

Nzambi Mpungu birodalmába!

- És ha én nem hozok bambuszt, akkor hiába jutunk be, nem állt volna szóba

velünk! - felelte Teknős.

- De a bambusz is hiába lett volna, ha én nem kockáztatom az életem a

máglya alatt! - vágta rá Patkány.

- És ugyan mi haszna lett volna a próbáknak, ha én nem hallgatom ki, hogy

hol van elrejtve a tűz? - zümmögött haragosan Homoki Légy.

Az öt állat úgy összeveszett, hogy zengett tőlük az egész környék.

- Elég legyen! - toppantott erre Nzambi, a Föld nagy hatalmú istennője.

- A lányom egyikőtökhöz sem szeretne feleségül menni. Nem fogom odaadni

senkinek csak azért, hogy eldöntsem ezt a vitát. Mindannyian egyformán

fontosak voltatok, ha bármelyikőtök is hiányzik, nem álltátok volna ki a

próbákat. Mindannyian egyforma jutalmat érdemeltek!

Azzal Nzambi elővarázsolt egy nagy halom értékes holmit: selymeket,

szőtteseket, aranyat, ételt s mindenféle jót. A kincseket gondosan elosztotta

ötfelé úgy, hogy mind az öt állatnak pont egyenlő rész jusson.

Pók, Patkány, Teknős, Harkály és Homoki Légy boldogan fogadták el a

jutalmukat, és attól a naptól fogva békében, barátságban éltek.

Nzambi: ejtsd: Enzambi

Mpungu: ejtsd: Empungu

Kongói mese, újramesélte Zalka Csenge Virág

A Világszép Alapítvány www.vilagszepalapitvany.hu támogatásával!

Zalka Csenge Virág és a Világszép Alapítvány engedélyét köszönjük!